Néha, akit a legjobban szeretünk, úgy suhan el mellettünk az életben, mintha egy szembejövő gyorsvonat lehúzott ablakában állna. Te jobbra robogsz, ő balra, éppen csak integettek egymásnak, dobogó szívvel: - Szervusz!... Szervusz!... Vagy Még?...
Én is vagyok!... Isten veled!... Mikor találkozunk?... A választ már nem hallod!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése